Országjárók Köre - FreeForum4U

kedves Laci!

Osztom hanuska véleményét! Mi régi és új tagok szeretjük a túráidat, de egy neveletlen kölök miatt nem szeretnénk, ha bajba kerülnél vagy nem szerveznél több túrát. Tudom, hogy nem illik ilyet mondani de az ilyen neveletlen gyerekkel kínlódjon az anyukája, aki így félrenevelte.

Többször is sétáltam veletek és többször is voltak körülöttünk gyerekek. Ki fáradt, ki kedvetlen, ki csak kényszerből ...de mind aranyos volt és szívesen lassítottunk, hogy bírják. Amelyik gyerkőc meg bírta és élvezte, az meg külön jó volt.

Lehet hogy idősek vagyunk, de nem hülyék, ez a gyermek meg idióta. Az én fiaim vagy unokáim sosem művelnék ezt, mint ez a kölök. Az a baj, hogy anyuci-apuci ráhagytak, mert kellett a karrier vagy mittudomén mi.

Te ne hagyd!

Üdv: Maxi

Köszönöm a hozzászólásokat, majd megbeszélem Ferike nagyanyjéval, hogy ki vannak tiltva, vagy legalábbis Ferike a további túrákból az általatok is említett okok miatt.

2009. 03. 21: Esztergom – Vaskapu turistaház- Párkány

Margit híd, reggel 8 óra. Szállingóznak a túratársak, végül 11-en indultunk a túrára.
Esztergomba megérkezvén, először a sárga sávon felmentünk a Vaskapui turistaház felé, de mivel már a nyári útvonalbejáráson sem találtuk meg a sárga háromszög alsó ágát, ezért ugyanazon az úton mentünk fel a házig, ahol akkor, bár itt volt egy kis kitérőnk, mert rosszul emlékeztem. Tehát nem a Csurgó kút utáni első, hanem a második utcán kell balra kanyarodni és úgy felmenni egészen a Panoráma útig, ami a ház felé vezet. Végül is felértünk a turistaházig.

Sajnos ez a ház még mindig zárva van, és elég lepukkant állapotban. Csináltak viszont a ház elé egy kilátóteraszt, ahonnan egész Esztergom és a Dunakanyar panorámájában gyönyörködni lehet. Közben ettünk, ittunk, pihentünk, majd tovább indultuk. Innen először a piros-zöld, majd a zöld sávon folytattuk utunkat egy igen meredek úton lefelé. Kb. 3/4 vagy 1 óra alatt leértünk Esztergom belvárosába, ahol a 11 túratársból 4 elment, így már csak 7-en folytattuk utunkat Párkány felé.

A Mária Valéria hídon sétáltunk át Párkányba. Megpróbáltunk szétnézni, hogy amióta Euró van a Szlovákiai szomszédjainknál, mennyiben változtak az árak. Nem messze a sétálóutcához, találtunk is egy elég kulturált éttermet, ahová bementünk enni. Itt pl. a sztrapacska 2.50 Euro volt, és a korsó sör 1 Euro, szerintem nem mondható drága helynek, még úgysem, ha a napi árfolyammal beszorozzuk, akkor átszámítva kb. 1000.-Ft –ba, került ez a kis kilengés. Az euro bevezetése előtt is kb. ennyi volt az ára ennek a tételnek.

Miután ettünk, még körbesétáltuk Párkányt, majd visszamentünk az Esztergomi vasútállomásra és hazautaztunk. Annak ellenére, hogy ezen a napon (nem tudni mi okból) kevesebben voltunk, mint általában lenni szoktunk, a hangulat jó volt (csak a Györkünk ne borzolta volna az idegeinket folyamatosan), az idő eltekintve a délutáni felhősödéstől szintén jó volt.

2009. április 4: (Szombat) Pilisszentlászló – Szent László völgy- Apátkúti völgy- (Spartacus ösvény alsó szakasza- Jenő kunyhó- Apátkúti vadászház) – Ördögmalom vízesés- Visegrád

Reggel 8.00 óra, Batthyany tér, HÉV végállomás. 36-an indultunk túránkra. Kb. 9.00 órára érkeztünk meg Szentendrére, ahonnan a Pilisszentlászlói busszal szerettünk volna továbbmenni. Sajnos a menetrendet a Volán megváltoztatta, ezért aztán 5 perc van az átszállásra úgy, hogy még jegyet is kell venni. Gondoljátok el, hogy mi van akkor, ha 36 ember külön-külön sorba áll egy jegyért, ha csak fél percet számolok, akkor se jön ki az 5 percből. Ezért aztán kicsit előre gondolkoztunk, előre összeszedtük a buszra az útiköltséget, és egy ember vette meg a jegyet, sőt mi több az egy HÉV-vel előbb elment, hogy lerendezze a buszt és a jegyet. Ennek köszönhetjük, hogy fel tudtunk jutni, illetve, hogy a Volán miután a jegyvásárlásokból látta, hogy bőven 2 kocsinyi ember fog összejönni, szó nélkül egy másik buszt is indított. Ezúton köszönjük a Szentendrei Volánnak ezt a figyelmességet.
Tehát felértünk Pilisszentlászlóra, ott először a Gesztenyés sörözőben tartottunk egy kis technikai szünetet majd elindultunk a kék-piros, majd piros sávon, az Apátkúti völgy felé.
Elérve a völgy bejáratát, egy jelzetlen úton akartam lemenni, és nem a jelzetten, és bár tudtunk arról, hogy a völgyben fakitermelés volt, erre azért annak ellenére nem számítottam, hogy a héten beszéltem az erdészettel, és azt mondták, hogy járhatók lesznek az utak április 4-én. Az történt ugyanis, hogy azon a jelzetlen úton ami a pihenőhelyhez vitt le, teli volt kivágott rőzsével, nem takarították el az útról a kivágott fákat, így a csoporttal nem tudtunk arra menni, muszáj volt a piros sávhoz visszamenni és végül azon lemenni. Ketten azért csak lementek rajta, de a csoporttal nem mertem ezt az akadályversenyt felvállalni.

Az Apátkúti völgy olyan-amilyen ezt talán mindenki tudja. Itt nem a szintemelkedés okoz problémát, hanem az, hogy a turista út, hol az Apátkúti patak egyik oldalán, hol a másik oldalán megy, így kb. 5-6 alkalommal kell a vízen úgy átkelni, hogy vagy vannak kövek, vagy nincsenek, és ha a vízállás olyan magas, mint most volt, elég nagy kihívás a gyakorlatlanoknak, így aztán elkél a segítség az átkeléseknél.

A Bertényi Miklós Fűvészkerthez leérve, búcsút vettünk a túratársak egy részétől, akik az eredeti program szerint Visegrádig mentek és onnan haza. Mi kb. 20-an tettünk még egy körtúrát. Az történt ugyanis, hogy már régen fel akartuk fedezni, azt, hogy honnan indul ki a Jenő kunyhótól a Spartacus ösvény alsó ága. Már több utat megismertünk, de egyik se az volt, gondoltuk, ha most alulról a piros háromszög felöl indulunk, akkor csak megtaláljuk, ha felérünk a kunyhóig. Szerencsére elég hamar megtaláltuk a kiinduló ágat, így kb. fél- egy óra alatt elértünk a házig. Egyébként fentről valóban nehéz megtalálni. Nagyjából folyamatosan kell menni a ház sarkától induló széles ferde úttal, és át kell menni a széles erdészeti úton, majd, egy fán két ragasztócsík van (ha még van) meg egy drót, ott kell lemenni azon az ösvényen. Valószínűleg ez alapján nem igazán érthető, de a galériában lévő fotón látszik a bejárati fa.

Visszaérve Visegrádra elkezdődött a harc a hazajutásért, a busz 20 perc késéssel érkezett meg és már tömve, így a többiek ugyan elmentek vele, de mi ketten a Palival, átmentünk a komppal Nagymarosra és inkább vonattal mentünk haza. Az idő és a hangulat jó volt.

2009. április 5: Családbarát vasárnap a Budai hegyekben (Normafa- Farkashegy- Sorrento- Budaörs)

Reggel 9 óra, Moszkva tér, 16-an jöttek össze túránkra, sajnos hiába szerettük volna, hogy több gyerek legyen vagy több család, ez a törekvésünk egyelőre nem sikerült, miután egy gyerek volt velünk az 5 és fél éves Berci.(Kép a Galériában)

Először a Normafához mentünk, majd lementünk Makkosmáriára, ahonnan a KFKI felé vettük az irányt, itt egy túratárs hazament, így már csak 15-en mentünk tovább a Farkashegy felé. Itt megnéztük az 1979-ben, a Vitorlázó repülősport 1929 évi megalakulásának 50. évfordulójára felállított emlékművet, (amiből mára sajnos a két szárnyból csak egy van meg), majd az ebédszünet után tovább mentünk a Sorrentói sziklák felé, majd onnan haza a sárga sávon majd a sárga kereszten.

Az idő és a hangulat kitűnő volt. Reméljük április 19- én, a következő családbarát túránkra több gyerek jön.

Átvettük Tigriske beszámolóját a Sétafikáról, amelyben a Cserhát értékei c. buszos útról r:

Tura – Fenyőharaszt - Erdőtarcsa - Buják –
Nógrádsáp

Sziasztok!

Újra itt :)

Úgy készüljetek - sokat fogok írni, hisz’ sokfelé jártunk, rengeteg szép dolgot láttunk, ezáltal a beszámoló is annak megfelelően nyúlik - de szerettek olvasni - úgyhogy nincs gond :)
A Cserhát értékei…. így lett meghirdetve ez a buszos kirándulás, melyet a Természetvédő Turisták Köre és az Országjárók Köre szervezett meg - nevezetesen két kedvenc túravezetőm, akikkel évek óta járom az országot - Ungerleider János és Schweier László vezette :)

Reggel 7 óra, mindenki útra kész, buszra kész, parancs kiadva – indulás….

Széna térről suhanunk ki a városból, irány Tura, ahol a tervek szerint megnézzük a Schossberger-kastélyt. Kicsit korán érkeztünk a faluba, így módunk volt egy kávéra, egy felfrissülésre, kis lazításra.

Tura első említése egy 1220-ban keltezett oklevélen történt.
Az Ákos nemzetség ősi birtoka volt, amit 1425-ben a nemzetség leszármazottja Prodavizi Ördög Miklós Zsigmond királynak adományozta cserébe más birtokrészekért. 1633-34-ben a török adóösszeírásban a pesti járásban szerepel két adóköteles telekkel. A terület 1740-ben a szomszédos Hévízzel együtt Hévizi Nagy Antal tulajdonába került és a királytól adómentességet kapott.

A község közepét elfoglaló hatalmas ősparkban áll az eklektikus stílusú, soktornyú egykori Schossberger-kastély, mely Ybl Miklós tervei alapján épült 1883-ban.
A kastély változatos tömegével, számtalan tetőfelépítményével a francia reneszánsz kastélyok formáját idézi. Belül inkább az itáliai hatás érvényesül, az elegáns díszlépcső többszintes, galériás előcsarnokba vezet, amit kürtős felülvilágítók tesznek még magasabbá. A lépcsőház, az előcsarnok falát és homlokzatát - egykor finom, groteszk díszítőfestés borította.
Napjainkban eléggé leromlott az állapota, de ha sétálgatunk az ódon falak között, előbb vagy utóbb meglátjuk benne a szépet és a múltat, a jövőt pedig ki tudja? Vezetőnk is volt, egy kedves ifjú hölgy, és nagy szeretettel mesélt a kastély eredétől, stílusáról. A kastély parkja gyönyörű, ápolt – tele hatalmas fákkal, szép tavaszi virágokkal. Rengeteg fotó készült, nézzétek majd meg, az írás végén fel fogom sorolni, hogy hol láthatóak ezek.

Most nagyon szép helyre fogunk menni – mindannyiunk örömére.

Megnézzük a Fenyőharaszti Kastélyszállót - ami nincs is messze Budapesttől, csupán 50 km-re - és 13 hektáros őspark veszi körül a kastélyt.
Hatalmas fáinak ölelésében található a klasszicista stílusban, 1805-ben épült - Podmaniczky Kastély.
Egy kedves hölgy nagy szeretettel fogadott bennünket, és mesélt nekünk a kastélyról, utána szélnek eresztett bennünket, hogy nézzünk körül nyugodtan – éppen esküvőre készültek nagy bőszen, de azért elmondta még, hogy a műemlék jelleget megőrizve újjávarázsolt háromcsillagos kastélyszálló, a mai kor igényeit 23 korhűen berendezett légkondicionált szobájával és 3 külső apartmanjával magas színvonalon elégíti ki, persze nagyon szívesen jönnek ide fiatal párok házasodni, vagy éppen üzletemberek tárgyalni.
A park tele volt virágzó medvehagymával, zsenge fűvel, hatalmas ősi fák nyugodalmasan nézték sétánkat a nagyon reprezentáns területen - még őzikék, fácánok, nyulak is voltak - a nekik elkerített kertben. Tényleg csodaszép volt 
Indulunk tovább – úti célunk Erdőtarcsa, ahol szintén kastélyt fogunk látni és egy magánkézben lévő arborétumot. Amíg mentünk, természetesen Laci olvasott nekünk a nevezetességekről, hogy mire odaérünk, tudjuk, hogy miről is van szó.

Erdőtarcsa község Nógrád megyében, Cserhát lábánál fekvő icike-picike kis falucska - 624 fő lakja  - és ez volt az egyetlen falu, ahol jó néhány májusfát állítottak az ott lakók – nagy megelégedésünkre.
A barokk stílusú Szentmiklóssy-Kubinyi-kastély 1770 táján épült Mayerhoffer András tervei alapján. Ma a Magyar Tudományos Akadémia alkotóháza.
A kastélyt Szentmiklóssy Antal építtette, majd az emeletes, téglalap alakú épület a Kubinyi család birtokába került. A kastély udvari és kerti homlokzatán timpanonnal lezárt, Szentmiklóssy- és Uza-címerrel díszített középrizalit látható. Lépcsőcsarnokában bábos korlátú barokk lépcső található. Az épületet teljes barokk pompájában állították helyre, ma Nógrád megye egyik legszebb műemléke. Nagyon szép, gondozott, ápolt – kívül-belül – nagyon elteltünk a szépségével.

Ugyanitt a faluban megnéztünk a Mesterházy fenyőgyüjteményt - ez egy magánkézben lévő kisebb arborétum. Az itt lakó emberek annyira megbíznak egymásban, hogy átjárnak egymás portái között, ha otthon vannak, hanem (ez nekem nagyon tetszett) és a kulcsot is egy nénitől kaptuk meg, hogy bemehessünk ebbe a csodálatos kertbe. Az utcáról belépve, nem is hinné a halandó ember, hogy a kapun belül milyen csodálatban lesz részre – és ezt inkább a fotók tudnák szemléltetni, mert leírni szavakkal nem igazán lehet, hogy milyen szép. Tessék majd megnézni :)

Húúúúúúh… nem fáradtatok még el?

Akkor megyünk tovább – irány Buják, ahol több programunk is lesz.

Buják egy kedves, sajátos hangulatú falu, a Cserhát valódi gyöngyszeme. Műemlékekben, különleges természeti és kulturális értékekben gazdag település kihagyhatatlan látnivalót nyújtott számunkra és gondolom az idelátogatóknak is.

Először Glatz Oszkár festőművész kiállítását néztük meg a helyi Közösségi Házban. Kedves vezetőnk volt, készségesen mesélt nekünk a művész úrról, szokásairól, Szép Erzsókról, a még ma is élő – festményein látható figurákról, akik idő közben vagy meghaltak, vagy nagyon idősek lettek.
Glatz Oszkár (Budapest, 1872. október 13. – Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése.
Szabad volt fotózni - javaslom – nézzétek meg – mindent elárulnak a képek majd.

Következő állomásunk a Bujáki vár maradványa volt.

Buják várának romjai egy 310 méter magas hegyen találhatóak a falutól északra, erdős hegyektől körülvéve.
A vár magját képező öregtorony valamikor a tatárjárás után épülhetett, de első okleveles említésére csak a 14. század elején került sor. 1317-ben Csák Máté parancsára Ibur fia István ostromolta sikertelenül. 1386-ban a Garaiak birtokába kerül, akiknek kihalásával visszaszállt az uralkodóra. 1424-ben Luxemburgi Zsigmond a szandai várral együtt feleségének adományozta. Utána még jócskán zajlott az élet a vár körül, valószínűleg 1666-ban felrobbantották, többé nem volt katonai szerepe, azóta pusztuló rom – sajnos – de még így is nagyon látványos.

A vár után a Honvéd Üdülő parkjába mentünk, ami szintén felér egy arborétummal, én még gombát is találtam – cserepes gereben a neve – éppen nem ehető, de Magyarországon nagyon ritka és nagyon boldog voltam, hogy végre megtaláltam idén az első gombát. Ui. olyan nagy a szárazság, hogy se híre, se hamva az idén még a gombáknak. (Fotó)

Nagyon szép óriásfenyők, kúszócserjék, virágzó fák és egy hatalmas nagy tó van a parkban, a kastély gyönyörű, be lehetett menni, üdítőt is lehetett kapni, turisztikai látványosságnak számított sokunk számára a toalett – lehet, hogy furcsán hangzik, de így van, olyan ülőkéje volt, ami nejlonnal volt bevonva, és ha megnyomtál egy piros gombot, akkor mindig fordult egyet… mókás volt :)

Elsétáltunk az Egidius forráshoz, szegényke nagyon ki volt száradva, de azért folydogált egy kis víz - nem volt szép látvány - olyan, mint a páva tollak nélkül – kiábrándító. De reméljük, jön egy kis eső és újra vidáman fog csörgedezni a forrás.
Felkaptattunk a Sasbérci Kilátóhoz is.

A Sasbérci Kilátó 2001-ben került felújításra. A századforduló idején gróf Károlyi Erzsébet volt a település legnagyobb birtokosa. A grófnő készíttette a 446 méter magas Fekete hegy csúcsára a négyemeletes, négyszög alaprajzú kilátótornyot. A Sasbérci Kilátó a Cserhát hegység ékessége, gyönyörű kilátással a környező tájra - ameddig a szem ellát.

Gyorsan megy az idő, hamar telik a nap, sietünk, mert megyünk Nógrádsápra, megnézni az Árpád-kori templomot.

Nógrádsáp község Nógrád megye délnyugati szegletében, a Cserhát és a Gödöllői dombság találkozásánál, a Sápi-partak völgyében elhelyezkedő, jelenleg mintegy ezer lelket számláló település.
Az első írásos említés a faluról 1219-ből származik.
Éppen misére készültek a helyi emberek, mire odaértünk a Római katolikus templomhoz (Kisboldogasszony), de azért még bekukkanthattunk, fotózhattunk, szeretettel néztek ránk az emberek, szinte öröm volt a szemükben, hogy betévedt a falujukba pár idegen :)
A templom a XIV. század végén épült lőréses, kőfallal körülvett templom megőrizte középkori jellegét. Különlegessége a homlokzat oromfalára, részben pedig konzolra épített nyolcszögű tornya.
Falait a középkorban két sorban falképek borították - a képek több mestertől származnak, a XV. században és a XVI. század elején készültek. (Foto)

Viszont amit még el szeretnék mondani: ritkán látni olyan temetőt, mint a nógrádsápi. A sírok tele friss virággal, gondozott, ápolt, mintha angyalok őrködnének a tisztasága felett és látszik rajta, hogy érző emberek lakják, tisztelve a múltat és a jelent.

Kedves Olvasóm!

Lassan elfogy a mondandóm, mindent megnéztünk – amit két Urunk elképzelt erre a napra.

Már csak annyi teendőm van, hogy megköszönjem mindkettőjüknek a fáradtságát, kitartását, szeretetét, mellyel egész nap körbevettek bennünket, gondoskodtak kényelmünkről, szellemi tudásunkról, egészségünkről – hiszen egész nap friss levegőt szívtunk, olyan helyen jártunk, ahova nélkülük nem juthattunk volna el.

Köszönjük szépen :)

2009. május 2.
tigriske

A fotók láthatók:
http://www.setafika.hu
http://www.orszagjarok.fw.hu
http://tvtk.fw.hu
http://kiscsavargo.fw.hu

loyer 37646. üzenete:

Újfent átvettük Tigriske beszámolóját a Sétafikáról, amelyben a Családbarát 2. túráról ír:

Budaörs - Kőhegyi Kápolna – Kálvária

Sziasztok :)
Újra itt….

Országjárók Köre csapata gyülekezett nagy számban a Moszkva téren, velük tartottam ezen a szombaton – és nagyon jó volt, hogy ezt tettem.
Sokat fogok írni - úgy készüljetek - kávét, teát készítsetek :)

Először irány Normafa, kötelező eü-s programok, mint kávé-ivás, eszegetés – miegymás, majd elindultunk Makkosmária felé, nem is akármilyen úton. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a meglévő turista jel mellé – egy másik felfestés is került – nevezetesen egy lila m betű. De nem ilyen egyszerű, hanem egy csodaszép – cirádás, kanyargós, íves kis m betű. Ez a Mária út jele.
Ennek természetesen utána néztem és kiderült, hogy május 16-án élő „rózsafüzér” veszi körül majd Budapestet, emberek formájában :)
A zarándoklat - Budapestért Budapest körül 9 szakaszban – Máriabesnyőről indul, és bárhol lehet csatlakozni hozzá. Ha bővebben érdekel benneteket, akkor itt megnézhetitek részletesen: http://www.elorozsafuzer.hu
(Ez a reklám helye :)

No, menjünk tovább Makkosmáriáról, ettünk, ittunk, a templomba is bementünk, utána a Túravezetőnk jól megsétáltatott bennünket, ui. ez egy kis kitérő volt csupán, és csak most indultunk el a KFKI felé, ahonnan a túra meg lett hirdetve - volt, aki már úgy elfáradt, hogy buszra szállt és elment haza.

Nem jól tette :)

Ezután kezdődött csak a java a dolgoknak.

Elmentünk a Piktortégla üregek mellett – tudjátok ez a Budaörsi-hegy oldalában található ez a képződmény. Agyag ásványaiból finom kerámiai technológiával előállított festék segédanyag, a mésztej és az enyves festék töltőanyaga, növeli a fedőképességet. Ma is bányásszák és árulják.

Lassan meg is érkezünk célunk felé - de amíg odaérünk, utunkat nagy hegyes sziklák kísérik, szirtek magasodnak felénk, fák hajlonganak, virágok illatoznak, kutyák ugatnak, Budaőrs városában a jólét kacsint felénk – ugyanis egy szakaszon lakott részen megyünk – és gyönyörű a kilátás a Kőhegyre, háttal a Kápolna.
Pár túratársunk levált, elfáradtak, buszra szálltak, mi mentünk tovább fel a hegyre.

A Kőhegyi Kápolna alapítása és felépítése Franz Wendler (1815-1897) nevéhez fűződik.
A kápolna legfőbb ékessége az a Szűzanya szobor volt, melyet a helyiek szerint IX. Pius pápa küldött a kápolna felszentelésére Franz Wendlernek. Wendler Ferenc nemcsak örök emléket állított a Szűzanyának, hanem az életét is neki szentelte. A kápolna mellett egy kereszt alakú barlangot vájt a hegy szikláiba, és 1878. február 25-én felköltözött oda, kápolnai szolgálatra. Itt töltötte élete utolsó 19 esztendejét.
A kápolna körülbelül 90 évig állott. Köveit a második világháború után széthordták. Ugyancsak itt állították fel a nagyméretű keresztet. A második világháború után ez is megsemmisült. A város lakossága 1995-ben újra felállította régi helyén.

Gyönyörű – nem csak a Kápolna, hanem a kilátás is Budaőrs városára.
Nézzétek meg a fotókat a kiscsavargón.

Fent a Kápolnánál elfoglaltuk a legmagasabb szirteket, gyönyörködtünk, ettünk, pihentünk, fényképeztünk, beszélgettünk, majd elindultunk lefelé a Kálvária felé.
A Budaörsi Kálvária domb szabályos alakú gejzirkúp.
A domb alján kis kápolna volt, melyet 1817-ben Kreis Jakab építtetett.
Innen indult az út a hegytetőn álló feszületig. Ennek alapja barokk stílusú. A stációk fülkéiben egy-egy relief volt elhelyezve. A majdnem teljesen elpusztult egyházi építményt a „Budaörsért alapítvány" kezdeményezésére 1996-tól folyamatosan újítják fel.

Innen már csak pár lépés volt a buszmegálló, volt, aki felszállt, volt aki nem, mi egy páran sétáltunk még lefelé a városban, még egy pár fotó, és mi is felszálltunk egy buszra, ami pár percen belül bevitt minket Budapest szívébe.

Így telt a napunk Kedves Olvasó.

Szép, verőfényes nap, jó sok kilométer, káprázatos túra, maradandó élmények – ennél többet senki sem kívánhat.
Köszönjük Laci.

2009. április 19.
tigriske
kiscsavargo.fw.hu

2009. július 19. Bejárótúra Pilisborosjenő – Solymári fal- Óbuda útvonalon

12-en indultunk reggel az Árpád hídtól, hogy felfedezzük a Pilis egy újabb tu-rista útját.
Pilisborosjenőre érve először a Szent Vendel emlékmű előtt vezetett utunk. Szent Vendelről tudni érdemes, hogy az állatok védőszentje, pásztorként szokták ábrá-zolni. Mivel az állatállomány itt is a megélhetés alapját jelentette, a falube-liek gyakran fohászkodtak hozzá segítségért. „Szép szokás volt: ünnepén, október 20-án körmenettel vonultak a szoborhoz imádkozni, énekelni, a jó Isten áldását kérni. Mire a processzió odaért, a pásztorok a közelbe hajtották a csordát, a legények kilovagoltak a lovakkal, így a pap az állatokat is megáldotta.”

Következő megállónk a Teve sziklánál volt, ahol túratársaink igencsak kipróbál-ták a sziklamászó tehetségüket, mert mindenki megmászta, a kétpúpú természet alkotta sziklát.

„A Teve sziklát dolomit alkotja. Erről a kőzetről tudni kell, hogy kémiailag nagyon lassan, fizikailag elég jól aprózódik. A sziklát alkotó dolomitot a föld-történeti múltban különböző vegyi összetételű forró vizes oldatok járták át, amitől annak keménysége és ellenálló képessége kis távolságokon belül is válto-zik, és ezért különböző mértékben pusztul. A keményebb kőzettömegek sziklato-ronyként alakultak ki, míg a könnyebben pusztuló részekből, mesevilágra emlékez-tető kőcsipkék lettek, s várromszerű sziklák látványában gyönyörködhetünk. A Teve-sziklák melletti egykori bányafalon jól tanulmányozhatjuk a különböző föld-tani korok egymástól élesen elütő képződményeit. Alul nagy vastagságban fehéres dolomit helyezkedik el, amelyet a különböző oldatokból kiváló fémvegyületek sár-gásra, vörösesbarnára vagy egészen lilás árnyalatúra színeztek. A dolomit felett egy vékony sötét-vörösesbarna-lilás réteget figyelhetünk meg. Ezt a réteget zöm-mel homokkő alkotja.”

A sziklamászás után az Egri vár makettje felé vettük az irányt, itt tartottunk egy kis étkezési szünetet is, így mindenkinek volt alkalma bejárni a „makett vár” még meglévő részeit.

„1968-ban Várkonyi Zoltán itt forgatta a Gárdonyi Géza regényéből készült
„Egri csillagok” című film bizonyos részleteit, melyhez díszletként építet-
ték fel az Egri vár mását. A környező völgyben és dombokon játszódtak
a nagy csatajelenetek. A vár körüli, valaha mezőgazdasági művelés alatt

álló területet azóta, tövises-cserjés nőtte be, ami a be erdősülés első lép-

csője.”

Innen a kék bicikli útra majd egy kisebb emelkedővel a zöld sávra tértünk át, ahonnan elindultunk lefelé Óbuda irányába a Solymári árok mellett, néhol elég meredek – sziklás nyaktörő turistaúton Óbuda felé. Mentünk lefelé a völgyön, mikor egyszer csak egy függőhídhoz értünk. Ez a függőhíd a Solymári árok felett vezet át (amely mélysége kb. 2-3 méteres lehet). A híd másik oldalán egy (ma is használatos) katonai gyakorlótéren vezet át az út. Itt aztán minden van mint a hadseregben. Őrtorony, mászóka, drótcsapda, amely alatt, csak hason csúszva le-het átmenni. Ingóléc, amin egyensúlyozva kell haladni, lövészárok, bunker stb. Vilma ki is használt majdnem minden lehetőséget, ugyan kötelet nem tudott mászni mert nem volt, de így is remekül érezte magát. De a többiek sem maradtak feladat nélkül, mert az út végén egy olyan kerítéscsapdán kellett átjutni, ahol kereszt-be – kasul több oldalról, sűrűn vezetett át a kötél és hol alatta, hol felette kellett átbújni. Szóval jó buli volt…

Leérve a város szélére, két pónilóval találkoztunk, ott kóricáltak majdnem szabadon, legeltek a mezőn. Innen a Háziréti víztározó (horgásztóhoz) mentünk.

„A Pilis lábánál fekvő tó alakja egy vastag, egyenlőtlen szárú nadrághoz hason-lítható leginkább. A völgyön átfolyó patakok felduzzasztásával 1984-ben keletke-zett. A duzzasztás során természetesen fák is víz alá kerültek, meglehetősen változatos mederviszonyokat teremtve ezáltal. A nyílt víz 2,5-3,2 méter mélysé-gű, a sekélyebb, ám akadós részt azonban csak egy méternyi víz borítja - vagy helyenként még annyi sem. A fenék keményebb és iszaposabb - váltakozva.

Nagy hírét az innen bejelentett rekordfogások öregbítették főként - leginkább pontyok, süllők kapitális példányairól szóltak a hírek -, de Házirét mindig az a víz volt, ahol jó eséllyel ült le a vendéghorgász is a napi ponty reményében. A tavaszi-nyári rendszeres, és kiadós pontytelepítésnek köszönhetően valóban jó pontyos, fehérhalas víznek nevezhetjük.”

Itt a tóparton ismét pihenőt tartottunk, (mert az út fele), majd a tó körbesé-tálása, és a megmaradt élelem és kávé elfogyasztása után, egy elég hosszú kb. 6 km-es aszfaltúton jutottunk be a 218-as busz megállójáig, ahonnan Óbudára a Szentlélek térre utaztunk be.

Bár nem mindig sütött a nap, és időnként a szél is elég erősen feltámadt, ennek ellenére, az idő és a hangulat jó volt. Ezt a túrát „reméljük több emberrel” jövőre még biztos megismételjük.

Schweier László
Túravezető

ÁTVÉVE A SÉTAFIKÁRÓL (www.setafika.hu)

Teve-szikla - Egri-vár - Solymári fal - Háziréti Horgásztó

Sziasztok!

Újra itt…. régen voltam itt :), de ma egy olyan csemegére hívott a Laci, amit nem lehetett visszautasítani – pontosabban a Solymári falra – katonai gyakorlatra :)

Menjük szépen sorjában…. 8 órakor volt a találkozó az Árpád-hídnál, gyültünk is szépen rendje-módja szerint - 8.35-re, mire indult a busz Pilisborosjenőre - tizenketten voltunk. Előtte kávézgatás, forrócsokizás, illetve forrókávézás, és langyosforrócsokizás (olyan rossz volt, mint a bűn, soha többé nem fogok ott venni) jegyvásárlás, buszra szállás – és mire kinyitottuk a szemünket, már meg is érkeztünk Pbjenőre.

Azt még nem írtam, hogy bejáró túráról van szó, tehát minden ami történt, saját felelősségünkre történt, senki nem okolható érte :), még a túravezető sem :)

Szépen elindultunk a Teve-szikla és az Egri-vár felé – nem messze vannak egymástól, de mindegyik külön-külön egy jelenség - Pilisborosjenő északnyugati határában, a Nagy- Kevély lábánál helyezkednek el.

A Teve sziklát dolomit alkotja. Erről a kőzetről tudni kell, hogy kémiailag nagyon lassan, fizikailag elég jól aprózódik.
A keményebb kőzettömegek sziklatoronyként alakultak ki, míg a könnyebben pusztuló részekből, mesevilágra emlékeztető kőcsipkék lettek, így formálódott ki a mi „púpos tevénk” is, mely a köznyelven: Teve-szikla (fotók a Sétafikán és a kiscsavargón).

Kigyönyörködtük magunkat, mint a zergék, ugráltunk csúcsról-csúcsra, most lehetett – nem szólt ránk senki, a panoráma gyönyörű volt Csobánkára, illetve Pilisvörösvárra, a Nagy Kevélyre és a Pilis távoli csúcsaira.

Szép fenyvesen keresztül, sziklák mentén haladva - elindultunk megostromolni az „Egri-várat”. Gárdonyi Géza: Egri Csillagok című regényéből – készült film forgatására építették fel az Egri vár másolatát. Ez az építmény ma már 40 éve itt áll a Pilisben – mindenki örömére. Szinte minden évben eljövünk ide, mert hangulatos a környezet, csodálatos a kilátás, ma pedig nagyon tiszta volt a levegő – a tegnapi szélvihar után – még Pilistető messzi csúcsa is elénk tárult.

Nagy örömünkre a Parkerdő azzal kedveskedett nekünk, hogy ismertető táblákat rakott ki az erdő nevezetes helyein, így a Teve-sziklához és az Egri várhoz is. Nagyon szép gesztus - mégsem áll ott bután az ember - és a túravezetőnek is van mit olvasnia nekünk, ugyanis nagyon el vagyunk kényeztetve :)

Ettünk, ittunk, pihentünk – körbejártuk jó sokszor a várromot, szedermálnát mackóztunk, aztán elindultunk lefelé – zegzugos, kanyargós, itt-ott erdőírtotta tájon, gombásztam is, felszedtem a mérgeset és édeset is - hadd legyen dolga a gombavizsgálónak (fotók) - majd gyönyörű virágos réten keresztül lejutottunk a Solymári falra a közel tíz méter hosszú függőhídon.

Láttam túratársaim kétkedő arcát – itt kell átmenni? – én huncutul mosolyogtam (már jártam itt régebben, semmi extra) kis kilengés, kis magasság, alattunk még víz sem volt – úgyhogy semmi pánik, százan mentek már át rajta. A bátorságot a fényképezőgépek kattogása indította, majd szépen, libasorban megindult a társaság át az ingó hídon.

A Fehér-hegy legészakiabb végén 30 méteres falletörés, a Solymári-fal. A szikla déli része homokkõbõl, míg az északi oldala mészkõbõl áll. Mindkét sziklatömb régen gyakran látogatott sziklamászó iskola volt, mi a másik oldalán mentünk le, ahol a katonai kiképző paradicsom van.

Mondanom sem kell, a társaság nagyon megélénkült a látványra.
Volt, aki hason kúszva, volt aki pár emeltnyi magasságból kattogtatta a gépét, volt aki egyensúlyozott, de mindenki csinált valamit, mindenki nevetett és nagyon jól érezte magát ezen a szakaszon – próbára téve ügyességét és leleményességét (fotó).
Lacink ugyan már az elején mondta, hogy bejárótúra és csak az jöjjön, akinek nincs tériszonya, (függőhíd) - kíváncsiak leszünk, ha élesben viszi a túrát, mit szólnak majd ehhez az ingyen igénybe vehető, nagyon is komoly, de játékos szakaszhoz a kedves leendő, elkényeztetett túratársak :)

Meg fogjuk nézni – mert érdemes megismételni.

De a túrának közel sincs vége, nem szabadultok tőlem olyan hamar, megyünk tovább egy másik helyre – történetesen a Háziréti Horgásztóhoz.
A tavat az 1980-as évek elsõ felében alakították ki a Házi-réti patak és a Határ-réti patak összefolyásánál, a Fehér-hegy lábánál emelt gát segítségével. Az így létrejött víztározó rövid idõ alatt a környék egyik kedvelt horgászati helye lett. (Fotó)
Fáradtan, kimerülten érkeztünk a tóhoz, szerencsére volt büfé, nagyon kedves ember fogadott bennünket, kaptunk enni-innavalót, miután felfrissültünk, sétáltunk a tó partján, és olyan szerencsénk volt, hogy az egyik horgász fogott egy jókora 3-4 kg-os pontyot is – nagy örömünkre.
Zúgott a szél, sütött hétágra a Nap, gyönyörű kilátás újfent a Pilis hegy kedvelt, általunk is bejárt csúcsaira, mellettünk a tó – egy szavunk sem lehetett ezen a napon.

Mindenki élte a saját kis délutánját, minden csendes és nyugodt volt – lassan búcsúznunk kellett a gyönyörű tájtól, és elindultunk Solymár felé - a buszhoz. Egy perc múlva jött is, hamar felugráltunk, és irány a belváros, és onnan mindenki elindult haza – tele élménnyel, töltődéssel, fáradtsággal, jóérzéssel.

Köszönjük Laci!

2009.július 19.
tigriske

ÁTVÉVE A SÉTAFIKÁRÓL: (http://www.setafika.hu)

János beszámolója a 2009. július 18-i: Szlovákia természeti értékei túráról. (Zseliz, Léva, Garamszentbenedek, Bacsófalvi tó)

Július 18-án, reggel 7 órakor indultunk a Széna térről. Az AROD BT –től bérelt, 21 fős kisbusszal Esztergomon keresztül, a Mária Valéria hídon áthaladva érkeztünk Párkányba. Itt egy rövid egészségügyi pihenő után, továbbutazzunk a 76-os úton Zseliz-re, ahol az alpolgármester vezetésével, először a Schubert emlékszobát, majd a renoválás alatt levő Eszterházy kastély-t tekintettük meg egy fotó erejéig kivülről, majd tovább utaztunk Lévára.

Léván a vár tövében levő Barsi múzeumot néztük meg, magyar nyelvű vezetéssel, miután felvettük a Pozsonyból érkező idegenvezetőnket, Arankát, aki a következő programnál, a Garamszentbenedeki Apátságnál is tolmácsolt nekünk.

Vele utazzunk tovább a Selmeci hegység, Szitnya (1009m magas) hegy oldalába levő, Bacsófalvi tóhoz, amit megtekintettünk. A tóparton lángost ettünk és söröztünk, majd indultunk Nyitrára.

Sajnos félúton eleredt az eső, és mire oda érkeztünk, a zuhogó eső nem tette lehetővé,a sétát a várban és környékén, így ez a programunk az időjárás miatt elmaradt. Nyitrán, a busz állomáson elköszöntünk idegenvezetőnktől, és Komáromon keresztül visszautazva, 20.30-ra megérkeztünk Budapestre. Utazás közben a buszon levetítettük, a nap látnivalóit tartalmazó DVD filmeket.

Az út ezúttal is, az Országjárók Köre, és a Természetvédő Turisták Köre közös rendezvénye volt. Az utasok most is megkapták, a térképvázlattal ellátott útvonal ismertetőt, amelyen követni tudták, mind a meglátogatott helyek történetét, mind az útvonalat, ahol keresztül haladtunk.
Következő buszos útjainkra még lehet jelentkezni: Augusztus 1: Észak Burgenland, Augusztus 8: Bakony, Augusztus 22: Fejér és Tolna megye kastélyai és várai.
Az útról készült képek megtekinthetők a Sétafika képtárában, és a Természetvédő Turisták Köre (http://termeszetvedok.fw.hu) és az Országjárók Köre (http://orszagjarok.fw.hu) honlapokon is.
A túrát vezette: Schweier László-és Ungerleider János

Elküldve: 2009.03.18, 20:40 \| Válasz erre \| #35131
Maxi [ Felhasználó ] Hozzászólások: 1	kedves Laci! Osztom hanuska véleményét! Mi régi és új tagok szeretjük a túráidat, de egy neveletlen kölök miatt nem szeretnénk, ha bajba kerülnél vagy nem szerveznél több túrát. Tudom, hogy nem illik ilyet mondani de az ilyen neveletlen gyerekkel kínlódjon az anyukája, aki így félrenevelte. Többször is sétáltam veletek és többször is voltak körülöttünk gyerekek. Ki fáradt, ki kedvetlen, ki csak kényszerből ...de mind aranyos volt és szívesen lassítottunk, hogy bírják. Amelyik gyerkőc meg bírta és élvezte, az meg külön jó volt. Lehet hogy idősek vagyunk, de nem hülyék, ez a gyermek meg idióta. Az én fiaim vagy unokáim sosem művelnék ezt, mint ez a kölök. Az a baj, hogy anyuci-apuci ráhagytak, mert kellett a karrier vagy mittudomén mi. Te ne hagyd! Üdv: Maxi

Elküldve: 2009.03.20, 11:00 \| Válasz erre \| #35239
loyer [ Adminisztrátor ] Hozzászólások: 81	Köszönöm a hozzászólásokat, majd megbeszélem Ferike nagyanyjéval, hogy ki vannak tiltva, vagy legalábbis Ferike a további túrákból az általatok is említett okok miatt.

Elküldve: 2009.03.22, 15:33 \| Válasz erre \| #35359
loyer [ Adminisztrátor ] Hozzászólások: 81	2009. 03. 21: Esztergom – Vaskapu turistaház- Párkány Margit híd, reggel 8 óra. Szállingóznak a túratársak, végül 11-en indultunk a túrára. Esztergomba megérkezvén, először a sárga sávon felmentünk a Vaskapui turistaház felé, de mivel már a nyári útvonalbejáráson sem találtuk meg a sárga háromszög alsó ágát, ezért ugyanazon az úton mentünk fel a házig, ahol akkor, bár itt volt egy kis kitérőnk, mert rosszul emlékeztem. Tehát nem a Csurgó kút utáni első, hanem a második utcán kell balra kanyarodni és úgy felmenni egészen a Panoráma útig, ami a ház felé vezet. Végül is felértünk a turistaházig. Sajnos ez a ház még mindig zárva van, és elég lepukkant állapotban. Csináltak viszont a ház elé egy kilátóteraszt, ahonnan egész Esztergom és a Dunakanyar panorámájában gyönyörködni lehet. Közben ettünk, ittunk, pihentünk, majd tovább indultuk. Innen először a piros-zöld, majd a zöld sávon folytattuk utunkat egy igen meredek úton lefelé. Kb. 3/4 vagy 1 óra alatt leértünk Esztergom belvárosába, ahol a 11 túratársból 4 elment, így már csak 7-en folytattuk utunkat Párkány felé. A Mária Valéria hídon sétáltunk át Párkányba. Megpróbáltunk szétnézni, hogy amióta Euró van a Szlovákiai szomszédjainknál, mennyiben változtak az árak. Nem messze a sétálóutcához, találtunk is egy elég kulturált éttermet, ahová bementünk enni. Itt pl. a sztrapacska 2.50 Euro volt, és a korsó sör 1 Euro, szerintem nem mondható drága helynek, még úgysem, ha a napi árfolyammal beszorozzuk, akkor átszámítva kb. 1000.-Ft –ba, került ez a kis kilengés. Az euro bevezetése előtt is kb. ennyi volt az ára ennek a tételnek. Miután ettünk, még körbesétáltuk Párkányt, majd visszamentünk az Esztergomi vasútállomásra és hazautaztunk. Annak ellenére, hogy ezen a napon (nem tudni mi okból) kevesebben voltunk, mint általában lenni szoktunk, a hangulat jó volt (csak a Györkünk ne borzolta volna az idegeinket folyamatosan), az idő eltekintve a délutáni felhősödéstől szintén jó volt.

Elküldve: 2009.04.06, 15:55 \| Válasz erre \| #36279
loyer [ Adminisztrátor ] Hozzászólások: 81	2009. április 4: (Szombat) Pilisszentlászló – Szent László völgy- Apátkúti völgy- (Spartacus ösvény alsó szakasza- Jenő kunyhó- Apátkúti vadászház) – Ördögmalom vízesés- Visegrád Reggel 8.00 óra, Batthyany tér, HÉV végállomás. 36-an indultunk túránkra. Kb. 9.00 órára érkeztünk meg Szentendrére, ahonnan a Pilisszentlászlói busszal szerettünk volna továbbmenni. Sajnos a menetrendet a Volán megváltoztatta, ezért aztán 5 perc van az átszállásra úgy, hogy még jegyet is kell venni. Gondoljátok el, hogy mi van akkor, ha 36 ember külön-külön sorba áll egy jegyért, ha csak fél percet számolok, akkor se jön ki az 5 percből. Ezért aztán kicsit előre gondolkoztunk, előre összeszedtük a buszra az útiköltséget, és egy ember vette meg a jegyet, sőt mi több az egy HÉV-vel előbb elment, hogy lerendezze a buszt és a jegyet. Ennek köszönhetjük, hogy fel tudtunk jutni, illetve, hogy a Volán miután a jegyvásárlásokból látta, hogy bőven 2 kocsinyi ember fog összejönni, szó nélkül egy másik buszt is indított. Ezúton köszönjük a Szentendrei Volánnak ezt a figyelmességet. Tehát felértünk Pilisszentlászlóra, ott először a Gesztenyés sörözőben tartottunk egy kis technikai szünetet majd elindultunk a kék-piros, majd piros sávon, az Apátkúti völgy felé. Elérve a völgy bejáratát, egy jelzetlen úton akartam lemenni, és nem a jelzetten, és bár tudtunk arról, hogy a völgyben fakitermelés volt, erre azért annak ellenére nem számítottam, hogy a héten beszéltem az erdészettel, és azt mondták, hogy járhatók lesznek az utak április 4-én. Az történt ugyanis, hogy azon a jelzetlen úton ami a pihenőhelyhez vitt le, teli volt kivágott rőzsével, nem takarították el az útról a kivágott fákat, így a csoporttal nem tudtunk arra menni, muszáj volt a piros sávhoz visszamenni és végül azon lemenni. Ketten azért csak lementek rajta, de a csoporttal nem mertem ezt az akadályversenyt felvállalni. Az Apátkúti völgy olyan-amilyen ezt talán mindenki tudja. Itt nem a szintemelkedés okoz problémát, hanem az, hogy a turista út, hol az Apátkúti patak egyik oldalán, hol a másik oldalán megy, így kb. 5-6 alkalommal kell a vízen úgy átkelni, hogy vagy vannak kövek, vagy nincsenek, és ha a vízállás olyan magas, mint most volt, elég nagy kihívás a gyakorlatlanoknak, így aztán elkél a segítség az átkeléseknél. A Bertényi Miklós Fűvészkerthez leérve, búcsút vettünk a túratársak egy részétől, akik az eredeti program szerint Visegrádig mentek és onnan haza. Mi kb. 20-an tettünk még egy körtúrát. Az történt ugyanis, hogy már régen fel akartuk fedezni, azt, hogy honnan indul ki a Jenő kunyhótól a Spartacus ösvény alsó ága. Már több utat megismertünk, de egyik se az volt, gondoltuk, ha most alulról a piros háromszög felöl indulunk, akkor csak megtaláljuk, ha felérünk a kunyhóig. Szerencsére elég hamar megtaláltuk a kiinduló ágat, így kb. fél- egy óra alatt elértünk a házig. Egyébként fentről valóban nehéz megtalálni. Nagyjából folyamatosan kell menni a ház sarkától induló széles ferde úttal, és át kell menni a széles erdészeti úton, majd, egy fán két ragasztócsík van (ha még van) meg egy drót, ott kell lemenni azon az ösvényen. Valószínűleg ez alapján nem igazán érthető, de a galériában lévő fotón látszik a bejárati fa. Visszaérve Visegrádra elkezdődött a harc a hazajutásért, a busz 20 perc késéssel érkezett meg és már tömve, így a többiek ugyan elmentek vele, de mi ketten a Palival, átmentünk a komppal Nagymarosra és inkább vonattal mentünk haza. Az idő és a hangulat jó volt.

Elküldve: 2009.04.06, 16:00 \| Válasz erre \| #36280
loyer [ Adminisztrátor ] Hozzászólások: 81	2009. április 5: Családbarát vasárnap a Budai hegyekben (Normafa- Farkashegy- Sorrento- Budaörs) Reggel 9 óra, Moszkva tér, 16-an jöttek össze túránkra, sajnos hiába szerettük volna, hogy több gyerek legyen vagy több család, ez a törekvésünk egyelőre nem sikerült, miután egy gyerek volt velünk az 5 és fél éves Berci.(Kép a Galériában) Először a Normafához mentünk, majd lementünk Makkosmáriára, ahonnan a KFKI felé vettük az irányt, itt egy túratárs hazament, így már csak 15-en mentünk tovább a Farkashegy felé. Itt megnéztük az 1979-ben, a Vitorlázó repülősport 1929 évi megalakulásának 50. évfordulójára felállított emlékművet, (amiből mára sajnos a két szárnyból csak egy van meg), majd az ebédszünet után tovább mentünk a Sorrentói sziklák felé, majd onnan haza a sárga sávon majd a sárga kereszten. Az idő és a hangulat kitűnő volt. Reméljük április 19- én, a következő családbarát túránkra több gyerek jön.

Elküldve: 2009.05.06, 17:22 \| Válasz erre \| #37646
loyer [ Adminisztrátor ] Hozzászólások: 81	Átvettük Tigriske beszámolóját a Sétafikáról, amelyben a Cserhát értékei c. buszos útról r: Tura – Fenyőharaszt - Erdőtarcsa - Buják – Nógrádsáp Sziasztok! Újra itt :) Úgy készüljetek - sokat fogok írni, hisz’ sokfelé jártunk, rengeteg szép dolgot láttunk, ezáltal a beszámoló is annak megfelelően nyúlik - de szerettek olvasni - úgyhogy nincs gond :) A Cserhát értékei…. így lett meghirdetve ez a buszos kirándulás, melyet a Természetvédő Turisták Köre és az Országjárók Köre szervezett meg - nevezetesen két kedvenc túravezetőm, akikkel évek óta járom az országot - Ungerleider János és Schweier László vezette :) Reggel 7 óra, mindenki útra kész, buszra kész, parancs kiadva – indulás…. Széna térről suhanunk ki a városból, irány Tura, ahol a tervek szerint megnézzük a Schossberger-kastélyt. Kicsit korán érkeztünk a faluba, így módunk volt egy kávéra, egy felfrissülésre, kis lazításra. Tura első említése egy 1220-ban keltezett oklevélen történt. Az Ákos nemzetség ősi birtoka volt, amit 1425-ben a nemzetség leszármazottja Prodavizi Ördög Miklós Zsigmond királynak adományozta cserébe más birtokrészekért. 1633-34-ben a török adóösszeírásban a pesti járásban szerepel két adóköteles telekkel. A terület 1740-ben a szomszédos Hévízzel együtt Hévizi Nagy Antal tulajdonába került és a királytól adómentességet kapott. A község közepét elfoglaló hatalmas ősparkban áll az eklektikus stílusú, soktornyú egykori Schossberger-kastély, mely Ybl Miklós tervei alapján épült 1883-ban. A kastély változatos tömegével, számtalan tetőfelépítményével a francia reneszánsz kastélyok formáját idézi. Belül inkább az itáliai hatás érvényesül, az elegáns díszlépcső többszintes, galériás előcsarnokba vezet, amit kürtős felülvilágítók tesznek még magasabbá. A lépcsőház, az előcsarnok falát és homlokzatát - egykor finom, groteszk díszítőfestés borította. Napjainkban eléggé leromlott az állapota, de ha sétálgatunk az ódon falak között, előbb vagy utóbb meglátjuk benne a szépet és a múltat, a jövőt pedig ki tudja? Vezetőnk is volt, egy kedves ifjú hölgy, és nagy szeretettel mesélt a kastély eredétől, stílusáról. A kastély parkja gyönyörű, ápolt – tele hatalmas fákkal, szép tavaszi virágokkal. Rengeteg fotó készült, nézzétek majd meg, az írás végén fel fogom sorolni, hogy hol láthatóak ezek. Most nagyon szép helyre fogunk menni – mindannyiunk örömére. Megnézzük a Fenyőharaszti Kastélyszállót - ami nincs is messze Budapesttől, csupán 50 km-re - és 13 hektáros őspark veszi körül a kastélyt. Hatalmas fáinak ölelésében található a klasszicista stílusban, 1805-ben épült - Podmaniczky Kastély. Egy kedves hölgy nagy szeretettel fogadott bennünket, és mesélt nekünk a kastélyról, utána szélnek eresztett bennünket, hogy nézzünk körül nyugodtan – éppen esküvőre készültek nagy bőszen, de azért elmondta még, hogy a műemlék jelleget megőrizve újjávarázsolt háromcsillagos kastélyszálló, a mai kor igényeit 23 korhűen berendezett légkondicionált szobájával és 3 külső apartmanjával magas színvonalon elégíti ki, persze nagyon szívesen jönnek ide fiatal párok házasodni, vagy éppen üzletemberek tárgyalni. A park tele volt virágzó medvehagymával, zsenge fűvel, hatalmas ősi fák nyugodalmasan nézték sétánkat a nagyon reprezentáns területen - még őzikék, fácánok, nyulak is voltak - a nekik elkerített kertben. Tényleg csodaszép volt  Indulunk tovább – úti célunk Erdőtarcsa, ahol szintén kastélyt fogunk látni és egy magánkézben lévő arborétumot. Amíg mentünk, természetesen Laci olvasott nekünk a nevezetességekről, hogy mire odaérünk, tudjuk, hogy miről is van szó. Erdőtarcsa község Nógrád megyében, Cserhát lábánál fekvő icike-picike kis falucska - 624 fő lakja  - és ez volt az egyetlen falu, ahol jó néhány májusfát állítottak az ott lakók – nagy megelégedésünkre. A barokk stílusú Szentmiklóssy-Kubinyi-kastély 1770 táján épült Mayerhoffer András tervei alapján. Ma a Magyar Tudományos Akadémia alkotóháza. A kastélyt Szentmiklóssy Antal építtette, majd az emeletes, téglalap alakú épület a Kubinyi család birtokába került. A kastély udvari és kerti homlokzatán timpanonnal lezárt, Szentmiklóssy- és Uza-címerrel díszített középrizalit látható. Lépcsőcsarnokában bábos korlátú barokk lépcső található. Az épületet teljes barokk pompájában állították helyre, ma Nógrád megye egyik legszebb műemléke. Nagyon szép, gondozott, ápolt – kívül-belül – nagyon elteltünk a szépségével. Ugyanitt a faluban megnéztünk a Mesterházy fenyőgyüjteményt - ez egy magánkézben lévő kisebb arborétum. Az itt lakó emberek annyira megbíznak egymásban, hogy átjárnak egymás portái között, ha otthon vannak, hanem (ez nekem nagyon tetszett) és a kulcsot is egy nénitől kaptuk meg, hogy bemehessünk ebbe a csodálatos kertbe. Az utcáról belépve, nem is hinné a halandó ember, hogy a kapun belül milyen csodálatban lesz részre – és ezt inkább a fotók tudnák szemléltetni, mert leírni szavakkal nem igazán lehet, hogy milyen szép. Tessék majd megnézni :) Húúúúúúh… nem fáradtatok még el? Akkor megyünk tovább – irány Buják, ahol több programunk is lesz. Buják egy kedves, sajátos hangulatú falu, a Cserhát valódi gyöngyszeme. Műemlékekben, különleges természeti és kulturális értékekben gazdag település kihagyhatatlan látnivalót nyújtott számunkra és gondolom az idelátogatóknak is. Először Glatz Oszkár festőművész kiállítását néztük meg a helyi Közösségi Házban. Kedves vezetőnk volt, készségesen mesélt nekünk a művész úrról, szokásairól, Szép Erzsókról, a még ma is élő – festményein látható figurákról, akik idő közben vagy meghaltak, vagy nagyon idősek lettek. Glatz Oszkár (Budapest, 1872. október 13. – Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése. Szabad volt fotózni - javaslom – nézzétek meg – mindent elárulnak a képek majd. Következő állomásunk a Bujáki vár maradványa volt. Buják várának romjai egy 310 méter magas hegyen találhatóak a falutól északra, erdős hegyektől körülvéve. A vár magját képező öregtorony valamikor a tatárjárás után épülhetett, de első okleveles említésére csak a 14. század elején került sor. 1317-ben Csák Máté parancsára Ibur fia István ostromolta sikertelenül. 1386-ban a Garaiak birtokába kerül, akiknek kihalásával visszaszállt az uralkodóra. 1424-ben Luxemburgi Zsigmond a szandai várral együtt feleségének adományozta. Utána még jócskán zajlott az élet a vár körül, valószínűleg 1666-ban felrobbantották, többé nem volt katonai szerepe, azóta pusztuló rom – sajnos – de még így is nagyon látványos. A vár után a Honvéd Üdülő parkjába mentünk, ami szintén felér egy arborétummal, én még gombát is találtam – cserepes gereben a neve – éppen nem ehető, de Magyarországon nagyon ritka és nagyon boldog voltam, hogy végre megtaláltam idén az első gombát. Ui. olyan nagy a szárazság, hogy se híre, se hamva az idén még a gombáknak. (Fotó) Nagyon szép óriásfenyők, kúszócserjék, virágzó fák és egy hatalmas nagy tó van a parkban, a kastély gyönyörű, be lehetett menni, üdítőt is lehetett kapni, turisztikai látványosságnak számított sokunk számára a toalett – lehet, hogy furcsán hangzik, de így van, olyan ülőkéje volt, ami nejlonnal volt bevonva, és ha megnyomtál egy piros gombot, akkor mindig fordult egyet… mókás volt :) Elsétáltunk az Egidius forráshoz, szegényke nagyon ki volt száradva, de azért folydogált egy kis víz - nem volt szép látvány - olyan, mint a páva tollak nélkül – kiábrándító. De reméljük, jön egy kis eső és újra vidáman fog csörgedezni a forrás. Felkaptattunk a Sasbérci Kilátóhoz is. A Sasbérci Kilátó 2001-ben került felújításra. A századforduló idején gróf Károlyi Erzsébet volt a település legnagyobb birtokosa. A grófnő készíttette a 446 méter magas Fekete hegy csúcsára a négyemeletes, négyszög alaprajzú kilátótornyot. A Sasbérci Kilátó a Cserhát hegység ékessége, gyönyörű kilátással a környező tájra - ameddig a szem ellát. Gyorsan megy az idő, hamar telik a nap, sietünk, mert megyünk Nógrádsápra, megnézni az Árpád-kori templomot. Nógrádsáp község Nógrád megye délnyugati szegletében, a Cserhát és a Gödöllői dombság találkozásánál, a Sápi-partak völgyében elhelyezkedő, jelenleg mintegy ezer lelket számláló település. Az első írásos említés a faluról 1219-ből származik. Éppen misére készültek a helyi emberek, mire odaértünk a Római katolikus templomhoz (Kisboldogasszony), de azért még bekukkanthattunk, fotózhattunk, szeretettel néztek ránk az emberek, szinte öröm volt a szemükben, hogy betévedt a falujukba pár idegen :) A templom a XIV. század végén épült lőréses, kőfallal körülvett templom megőrizte középkori jellegét. Különlegessége a homlokzat oromfalára, részben pedig konzolra épített nyolcszögű tornya. Falait a középkorban két sorban falképek borították - a képek több mestertől származnak, a XV. században és a XVI. század elején készültek. (Foto) Viszont amit még el szeretnék mondani: ritkán látni olyan temetőt, mint a nógrádsápi. A sírok tele friss virággal, gondozott, ápolt, mintha angyalok őrködnének a tisztasága felett és látszik rajta, hogy érző emberek lakják, tisztelve a múltat és a jelent. Kedves Olvasóm! Lassan elfogy a mondandóm, mindent megnéztünk – amit két Urunk elképzelt erre a napra. Már csak annyi teendőm van, hogy megköszönjem mindkettőjüknek a fáradtságát, kitartását, szeretetét, mellyel egész nap körbevettek bennünket, gondoskodtak kényelmünkről, szellemi tudásunkról, egészségünkről – hiszen egész nap friss levegőt szívtunk, olyan helyen jártunk, ahova nélkülük nem juthattunk volna el. Köszönjük szépen :) 2009. május 2. tigriske A fotók láthatók: http://www.setafika.hu http://www.orszagjarok.fw.hu http://tvtk.fw.hu http://kiscsavargo.fw.hu

Elküldve: 2009.05.07, 15:18 \| Válasz erre \| #37689
loyer [ Adminisztrátor ] Hozzászólások: 81	loyer 37646. üzenete: Újfent átvettük Tigriske beszámolóját a Sétafikáról, amelyben a Családbarát 2. túráról ír: Budaörs - Kőhegyi Kápolna – Kálvária Sziasztok :) Újra itt…. Országjárók Köre csapata gyülekezett nagy számban a Moszkva téren, velük tartottam ezen a szombaton – és nagyon jó volt, hogy ezt tettem. Sokat fogok írni - úgy készüljetek - kávét, teát készítsetek :) Először irány Normafa, kötelező eü-s programok, mint kávé-ivás, eszegetés – miegymás, majd elindultunk Makkosmária felé, nem is akármilyen úton. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a meglévő turista jel mellé – egy másik felfestés is került – nevezetesen egy lila m betű. De nem ilyen egyszerű, hanem egy csodaszép – cirádás, kanyargós, íves kis m betű. Ez a Mária út jele. Ennek természetesen utána néztem és kiderült, hogy május 16-án élő „rózsafüzér” veszi körül majd Budapestet, emberek formájában :) A zarándoklat - Budapestért Budapest körül 9 szakaszban – Máriabesnyőről indul, és bárhol lehet csatlakozni hozzá. Ha bővebben érdekel benneteket, akkor itt megnézhetitek részletesen: http://www.elorozsafuzer.hu (Ez a reklám helye :) No, menjünk tovább Makkosmáriáról, ettünk, ittunk, a templomba is bementünk, utána a Túravezetőnk jól megsétáltatott bennünket, ui. ez egy kis kitérő volt csupán, és csak most indultunk el a KFKI felé, ahonnan a túra meg lett hirdetve - volt, aki már úgy elfáradt, hogy buszra szállt és elment haza. Nem jól tette :) Ezután kezdődött csak a java a dolgoknak. Elmentünk a Piktortégla üregek mellett – tudjátok ez a Budaörsi-hegy oldalában található ez a képződmény. Agyag ásványaiból finom kerámiai technológiával előállított festék segédanyag, a mésztej és az enyves festék töltőanyaga, növeli a fedőképességet. Ma is bányásszák és árulják. Lassan meg is érkezünk célunk felé - de amíg odaérünk, utunkat nagy hegyes sziklák kísérik, szirtek magasodnak felénk, fák hajlonganak, virágok illatoznak, kutyák ugatnak, Budaőrs városában a jólét kacsint felénk – ugyanis egy szakaszon lakott részen megyünk – és gyönyörű a kilátás a Kőhegyre, háttal a Kápolna. Pár túratársunk levált, elfáradtak, buszra szálltak, mi mentünk tovább fel a hegyre. A Kőhegyi Kápolna alapítása és felépítése Franz Wendler (1815-1897) nevéhez fűződik. A kápolna legfőbb ékessége az a Szűzanya szobor volt, melyet a helyiek szerint IX. Pius pápa küldött a kápolna felszentelésére Franz Wendlernek. Wendler Ferenc nemcsak örök emléket állított a Szűzanyának, hanem az életét is neki szentelte. A kápolna mellett egy kereszt alakú barlangot vájt a hegy szikláiba, és 1878. február 25-én felköltözött oda, kápolnai szolgálatra. Itt töltötte élete utolsó 19 esztendejét. A kápolna körülbelül 90 évig állott. Köveit a második világháború után széthordták. Ugyancsak itt állították fel a nagyméretű keresztet. A második világháború után ez is megsemmisült. A város lakossága 1995-ben újra felállította régi helyén. Gyönyörű – nem csak a Kápolna, hanem a kilátás is Budaőrs városára. Nézzétek meg a fotókat a kiscsavargón. Fent a Kápolnánál elfoglaltuk a legmagasabb szirteket, gyönyörködtünk, ettünk, pihentünk, fényképeztünk, beszélgettünk, majd elindultunk lefelé a Kálvária felé. A Budaörsi Kálvária domb szabályos alakú gejzirkúp. A domb alján kis kápolna volt, melyet 1817-ben Kreis Jakab építtetett. Innen indult az út a hegytetőn álló feszületig. Ennek alapja barokk stílusú. A stációk fülkéiben egy-egy relief volt elhelyezve. A majdnem teljesen elpusztult egyházi építményt a „Budaörsért alapítvány" kezdeményezésére 1996-tól folyamatosan újítják fel. Innen már csak pár lépés volt a buszmegálló, volt, aki felszállt, volt aki nem, mi egy páran sétáltunk még lefelé a városban, még egy pár fotó, és mi is felszálltunk egy buszra, ami pár percen belül bevitt minket Budapest szívébe. Így telt a napunk Kedves Olvasó. Szép, verőfényes nap, jó sok kilométer, káprázatos túra, maradandó élmények – ennél többet senki sem kívánhat. Köszönjük Laci. 2009. április 19. tigriske kiscsavargo.fw.hu

Elküldve: 2009.07.19, 22:34 \| Válasz erre \| #40848
loyer [ Adminisztrátor ] Hozzászólások: 81	2009. július 19. Bejárótúra Pilisborosjenő – Solymári fal- Óbuda útvonalon 12-en indultunk reggel az Árpád hídtól, hogy felfedezzük a Pilis egy újabb tu-rista útját. Pilisborosjenőre érve először a Szent Vendel emlékmű előtt vezetett utunk. Szent Vendelről tudni érdemes, hogy az állatok védőszentje, pásztorként szokták ábrá-zolni. Mivel az állatállomány itt is a megélhetés alapját jelentette, a falube-liek gyakran fohászkodtak hozzá segítségért. „Szép szokás volt: ünnepén, október 20-án körmenettel vonultak a szoborhoz imádkozni, énekelni, a jó Isten áldását kérni. Mire a processzió odaért, a pásztorok a közelbe hajtották a csordát, a legények kilovagoltak a lovakkal, így a pap az állatokat is megáldotta.” Következő megállónk a Teve sziklánál volt, ahol túratársaink igencsak kipróbál-ták a sziklamászó tehetségüket, mert mindenki megmászta, a kétpúpú természet alkotta sziklát. „A Teve sziklát dolomit alkotja. Erről a kőzetről tudni kell, hogy kémiailag nagyon lassan, fizikailag elég jól aprózódik. A sziklát alkotó dolomitot a föld-történeti múltban különböző vegyi összetételű forró vizes oldatok járták át, amitől annak keménysége és ellenálló képessége kis távolságokon belül is válto-zik, és ezért különböző mértékben pusztul. A keményebb kőzettömegek sziklato-ronyként alakultak ki, míg a könnyebben pusztuló részekből, mesevilágra emlékez-tető kőcsipkék lettek, s várromszerű sziklák látványában gyönyörködhetünk. A Teve-sziklák melletti egykori bányafalon jól tanulmányozhatjuk a különböző föld-tani korok egymástól élesen elütő képződményeit. Alul nagy vastagságban fehéres dolomit helyezkedik el, amelyet a különböző oldatokból kiváló fémvegyületek sár-gásra, vörösesbarnára vagy egészen lilás árnyalatúra színeztek. A dolomit felett egy vékony sötét-vörösesbarna-lilás réteget figyelhetünk meg. Ezt a réteget zöm-mel homokkő alkotja.” A sziklamászás után az Egri vár makettje felé vettük az irányt, itt tartottunk egy kis étkezési szünetet is, így mindenkinek volt alkalma bejárni a „makett vár” még meglévő részeit. „1968-ban Várkonyi Zoltán itt forgatta a Gárdonyi Géza regényéből készült „Egri csillagok” című film bizonyos részleteit, melyhez díszletként építet- ték fel az Egri vár mását. A környező völgyben és dombokon játszódtak a nagy csatajelenetek. A vár körüli, valaha mezőgazdasági művelés alatt álló területet azóta, tövises-cserjés nőtte be, ami a be erdősülés első lép- csője.” Innen a kék bicikli útra majd egy kisebb emelkedővel a zöld sávra tértünk át, ahonnan elindultunk lefelé Óbuda irányába a Solymári árok mellett, néhol elég meredek – sziklás nyaktörő turistaúton Óbuda felé. Mentünk lefelé a völgyön, mikor egyszer csak egy függőhídhoz értünk. Ez a függőhíd a Solymári árok felett vezet át (amely mélysége kb. 2-3 méteres lehet). A híd másik oldalán egy (ma is használatos) katonai gyakorlótéren vezet át az út. Itt aztán minden van mint a hadseregben. Őrtorony, mászóka, drótcsapda, amely alatt, csak hason csúszva le-het átmenni. Ingóléc, amin egyensúlyozva kell haladni, lövészárok, bunker stb. Vilma ki is használt majdnem minden lehetőséget, ugyan kötelet nem tudott mászni mert nem volt, de így is remekül érezte magát. De a többiek sem maradtak feladat nélkül, mert az út végén egy olyan kerítéscsapdán kellett átjutni, ahol kereszt-be – kasul több oldalról, sűrűn vezetett át a kötél és hol alatta, hol felette kellett átbújni. Szóval jó buli volt… Leérve a város szélére, két pónilóval találkoztunk, ott kóricáltak majdnem szabadon, legeltek a mezőn. Innen a Háziréti víztározó (horgásztóhoz) mentünk. „A Pilis lábánál fekvő tó alakja egy vastag, egyenlőtlen szárú nadrághoz hason-lítható leginkább. A völgyön átfolyó patakok felduzzasztásával 1984-ben keletke-zett. A duzzasztás során természetesen fák is víz alá kerültek, meglehetősen változatos mederviszonyokat teremtve ezáltal. A nyílt víz 2,5-3,2 méter mélysé-gű, a sekélyebb, ám akadós részt azonban csak egy méternyi víz borítja - vagy helyenként még annyi sem. A fenék keményebb és iszaposabb - váltakozva. Nagy hírét az innen bejelentett rekordfogások öregbítették főként - leginkább pontyok, süllők kapitális példányairól szóltak a hírek -, de Házirét mindig az a víz volt, ahol jó eséllyel ült le a vendéghorgász is a napi ponty reményében. A tavaszi-nyári rendszeres, és kiadós pontytelepítésnek köszönhetően valóban jó pontyos, fehérhalas víznek nevezhetjük.” Itt a tóparton ismét pihenőt tartottunk, (mert az út fele), majd a tó körbesé-tálása, és a megmaradt élelem és kávé elfogyasztása után, egy elég hosszú kb. 6 km-es aszfaltúton jutottunk be a 218-as busz megállójáig, ahonnan Óbudára a Szentlélek térre utaztunk be. Bár nem mindig sütött a nap, és időnként a szél is elég erősen feltámadt, ennek ellenére, az idő és a hangulat jó volt. Ezt a túrát „reméljük több emberrel” jövőre még biztos megismételjük. Schweier László Túravezető

Elküldve: 2009.07.20, 15:52 \| Válasz erre \| #40871
loyer [ Adminisztrátor ] Hozzászólások: 81	ÁTVÉVE A SÉTAFIKÁRÓL (www.setafika.hu) Teve-szikla - Egri-vár - Solymári fal - Háziréti Horgásztó Sziasztok! Újra itt…. régen voltam itt :), de ma egy olyan csemegére hívott a Laci, amit nem lehetett visszautasítani – pontosabban a Solymári falra – katonai gyakorlatra :) Menjük szépen sorjában…. 8 órakor volt a találkozó az Árpád-hídnál, gyültünk is szépen rendje-módja szerint - 8.35-re, mire indult a busz Pilisborosjenőre - tizenketten voltunk. Előtte kávézgatás, forrócsokizás, illetve forrókávézás, és langyosforrócsokizás (olyan rossz volt, mint a bűn, soha többé nem fogok ott venni) jegyvásárlás, buszra szállás – és mire kinyitottuk a szemünket, már meg is érkeztünk Pbjenőre. Azt még nem írtam, hogy bejáró túráról van szó, tehát minden ami történt, saját felelősségünkre történt, senki nem okolható érte :), még a túravezető sem :) Szépen elindultunk a Teve-szikla és az Egri-vár felé – nem messze vannak egymástól, de mindegyik külön-külön egy jelenség - Pilisborosjenő északnyugati határában, a Nagy- Kevély lábánál helyezkednek el. A Teve sziklát dolomit alkotja. Erről a kőzetről tudni kell, hogy kémiailag nagyon lassan, fizikailag elég jól aprózódik. A keményebb kőzettömegek sziklatoronyként alakultak ki, míg a könnyebben pusztuló részekből, mesevilágra emlékeztető kőcsipkék lettek, így formálódott ki a mi „púpos tevénk” is, mely a köznyelven: Teve-szikla (fotók a Sétafikán és a kiscsavargón). Kigyönyörködtük magunkat, mint a zergék, ugráltunk csúcsról-csúcsra, most lehetett – nem szólt ránk senki, a panoráma gyönyörű volt Csobánkára, illetve Pilisvörösvárra, a Nagy Kevélyre és a Pilis távoli csúcsaira. Szép fenyvesen keresztül, sziklák mentén haladva - elindultunk megostromolni az „Egri-várat”. Gárdonyi Géza: Egri Csillagok című regényéből – készült film forgatására építették fel az Egri vár másolatát. Ez az építmény ma már 40 éve itt áll a Pilisben – mindenki örömére. Szinte minden évben eljövünk ide, mert hangulatos a környezet, csodálatos a kilátás, ma pedig nagyon tiszta volt a levegő – a tegnapi szélvihar után – még Pilistető messzi csúcsa is elénk tárult. Nagy örömünkre a Parkerdő azzal kedveskedett nekünk, hogy ismertető táblákat rakott ki az erdő nevezetes helyein, így a Teve-sziklához és az Egri várhoz is. Nagyon szép gesztus - mégsem áll ott bután az ember - és a túravezetőnek is van mit olvasnia nekünk, ugyanis nagyon el vagyunk kényeztetve :) Ettünk, ittunk, pihentünk – körbejártuk jó sokszor a várromot, szedermálnát mackóztunk, aztán elindultunk lefelé – zegzugos, kanyargós, itt-ott erdőírtotta tájon, gombásztam is, felszedtem a mérgeset és édeset is - hadd legyen dolga a gombavizsgálónak (fotók) - majd gyönyörű virágos réten keresztül lejutottunk a Solymári falra a közel tíz méter hosszú függőhídon. Láttam túratársaim kétkedő arcát – itt kell átmenni? – én huncutul mosolyogtam (már jártam itt régebben, semmi extra) kis kilengés, kis magasság, alattunk még víz sem volt – úgyhogy semmi pánik, százan mentek már át rajta. A bátorságot a fényképezőgépek kattogása indította, majd szépen, libasorban megindult a társaság át az ingó hídon. A Fehér-hegy legészakiabb végén 30 méteres falletörés, a Solymári-fal. A szikla déli része homokkõbõl, míg az északi oldala mészkõbõl áll. Mindkét sziklatömb régen gyakran látogatott sziklamászó iskola volt, mi a másik oldalán mentünk le, ahol a katonai kiképző paradicsom van. Mondanom sem kell, a társaság nagyon megélénkült a látványra. Volt, aki hason kúszva, volt aki pár emeltnyi magasságból kattogtatta a gépét, volt aki egyensúlyozott, de mindenki csinált valamit, mindenki nevetett és nagyon jól érezte magát ezen a szakaszon – próbára téve ügyességét és leleményességét (fotó). Lacink ugyan már az elején mondta, hogy bejárótúra és csak az jöjjön, akinek nincs tériszonya, (függőhíd) - kíváncsiak leszünk, ha élesben viszi a túrát, mit szólnak majd ehhez az ingyen igénybe vehető, nagyon is komoly, de játékos szakaszhoz a kedves leendő, elkényeztetett túratársak :) Meg fogjuk nézni – mert érdemes megismételni. De a túrának közel sincs vége, nem szabadultok tőlem olyan hamar, megyünk tovább egy másik helyre – történetesen a Háziréti Horgásztóhoz. A tavat az 1980-as évek elsõ felében alakították ki a Házi-réti patak és a Határ-réti patak összefolyásánál, a Fehér-hegy lábánál emelt gát segítségével. Az így létrejött víztározó rövid idõ alatt a környék egyik kedvelt horgászati helye lett. (Fotó) Fáradtan, kimerülten érkeztünk a tóhoz, szerencsére volt büfé, nagyon kedves ember fogadott bennünket, kaptunk enni-innavalót, miután felfrissültünk, sétáltunk a tó partján, és olyan szerencsénk volt, hogy az egyik horgász fogott egy jókora 3-4 kg-os pontyot is – nagy örömünkre. Zúgott a szél, sütött hétágra a Nap, gyönyörű kilátás újfent a Pilis hegy kedvelt, általunk is bejárt csúcsaira, mellettünk a tó – egy szavunk sem lehetett ezen a napon. Mindenki élte a saját kis délutánját, minden csendes és nyugodt volt – lassan búcsúznunk kellett a gyönyörű tájtól, és elindultunk Solymár felé - a buszhoz. Egy perc múlva jött is, hamar felugráltunk, és irány a belváros, és onnan mindenki elindult haza – tele élménnyel, töltődéssel, fáradtsággal, jóérzéssel. Köszönjük Laci! 2009.július 19. tigriske

Elküldve: 2009.07.20, 16:00 \| Válasz erre \| #40872
loyer [ Adminisztrátor ] Hozzászólások: 81	ÁTVÉVE A SÉTAFIKÁRÓL: (http://www.setafika.hu) János beszámolója a 2009. július 18-i: Szlovákia természeti értékei túráról. (Zseliz, Léva, Garamszentbenedek, Bacsófalvi tó) Július 18-án, reggel 7 órakor indultunk a Széna térről. Az AROD BT –től bérelt, 21 fős kisbusszal Esztergomon keresztül, a Mária Valéria hídon áthaladva érkeztünk Párkányba. Itt egy rövid egészségügyi pihenő után, továbbutazzunk a 76-os úton Zseliz-re, ahol az alpolgármester vezetésével, először a Schubert emlékszobát, majd a renoválás alatt levő Eszterházy kastély-t tekintettük meg egy fotó erejéig kivülről, majd tovább utaztunk Lévára. Léván a vár tövében levő Barsi múzeumot néztük meg, magyar nyelvű vezetéssel, miután felvettük a Pozsonyból érkező idegenvezetőnket, Arankát, aki a következő programnál, a Garamszentbenedeki Apátságnál is tolmácsolt nekünk. Vele utazzunk tovább a Selmeci hegység, Szitnya (1009m magas) hegy oldalába levő, Bacsófalvi tóhoz, amit megtekintettünk. A tóparton lángost ettünk és söröztünk, majd indultunk Nyitrára. Sajnos félúton eleredt az eső, és mire oda érkeztünk, a zuhogó eső nem tette lehetővé,a sétát a várban és környékén, így ez a programunk az időjárás miatt elmaradt. Nyitrán, a busz állomáson elköszöntünk idegenvezetőnktől, és Komáromon keresztül visszautazva, 20.30-ra megérkeztünk Budapestre. Utazás közben a buszon levetítettük, a nap látnivalóit tartalmazó DVD filmeket. Az út ezúttal is, az Országjárók Köre, és a Természetvédő Turisták Köre közös rendezvénye volt. Az utasok most is megkapták, a térképvázlattal ellátott útvonal ismertetőt, amelyen követni tudták, mind a meglátogatott helyek történetét, mind az útvonalat, ahol keresztül haladtunk. Következő buszos útjainkra még lehet jelentkezni: Augusztus 1: Észak Burgenland, Augusztus 8: Bakony, Augusztus 22: Fejér és Tolna megye kastélyai és várai. Az útról készült képek megtekinthetők a Sétafika képtárában, és a Természetvédő Turisták Köre (http://termeszetvedok.fw.hu) és az Országjárók Köre (http://orszagjarok.fw.hu) honlapokon is. A túrát vezette: Schweier László-és Ungerleider János